Bemutatkozás

en_kisebbMindig gondban vagyok, amikor magamról kell írnom. Kedvenc mondásom, hogy “A fotózás nem verbális műfaj.” Ha egy fotósnak magyarázkodni kell, az már régen rossz! Mégis néhány gondolatot el kell mondanom magamról, munkamódszeremről a nászvadászatról.

Általában lesből “támadok”, azaz szeretek úgy ott lenni egy eseményen, hogy szinte észre sem vesznek.

Ha valaki kiszúrja, hogy fotózni akarom, az általában “megmenekült”, rá nem lövök, hiszen számomra megtört a varázs. A kontaktusokat kívülről szeretem szemlélni, és megörökíteni. Számomra azok másodrangú képek, amik arról szólnak, hogy az emberek nézik a fotóst, és várják, hogy mikor nyomja már meg a gombot.

A trófeákban az a szép, hogy sosincs két egyforma. Gyűlölöm a sablonokat, mindig azon jár az eszem, hogy milyen új dolgot tudnék kitalálni. Szeretem a “bevállalós” párokat, akik nyitottak az újra, a nem mindennapira. Szeretem a szokatlan nézőpontokat, a szép fényeket, érdekes helyszíneket, az érzelmeiket kimutatni tudó embereket. Szeretek fotózni, és jó képeket készíteni. Csak ez tud motiválni hétről-hétre: jobb, eredetibb képeket csinálni, mint a múlt héten.

Annyi mindent lehetne még írni magamról, de mint mondtam már az elején, ezt nagyon nem szeretem. Szeretek viszont minden párral, ha lehetséges személyesen találkozni, egy jót beszélgetni, és egy kicsit egymásra hangolódni. Ez a későbbiekben sokat jelent. Nem is szaporítom tovább a szót, beszéljenek inkább a képek, hiszen a fotózás (mint már mondtam) nem verbális műfaj!